Két egyetemista lány egy nap úgy dönt elutazik Milánóba, hogy felfedezze a divatházak világát. Majd pár fillérből, egy térképpel és üres gyomorral, a vizsgaidőszak közepén, elindulnak a divatvilág mennyországába.
Az úticél Milánó, nem véletlenül. Nagy szerelmese vagyok az olasz világnak. Imádom a tésztákat, az embereket, a kultúrájukat és a divatot. Egyetemistaként egy low cost kirándulást kellett “megtervezzünk”. Ezt azért írom így, mert nem terveztünk túl sokat. (Vizsgaidőszak közben teljesen feledésbe merült a kiruccanásunk.) Már a repjegyet is nagyon olcsón megkaptuk Budapestről, oda-vissza kb 12.000 ft fizettünk. Reggel indultunk és másnap reggel jöttünk is haza. Szállásra sem költöttünk, úgy gondoltuk, úgyis estig sétálunk majd a városban, éjszaka visszamegyünk a reptérre és ott alszunk pár órát a járat indulásáig. Na de hadd meséljek kicsit az élményeinkről. Tapasztalatainkról.
Ahogy megérkeztünk fizettünk 17 eurót a tömegkölekedésre, amely a reptértől a városig visz minket, majd vissza. Körülbelül egy óránként van járat egyébként, éjszaka kicsit ritkábban. Ez sajnos egy kötelező költség, nagyon nem tudtunk mit faragni belőle. Egy órányi út után beértünk a központba ahol már nem kellett tömegközlekedésre fizessünk, gyalog minden értékes pontja elérhető a városnak egy jó kis térképpel.
Mivel nagyon korán volt még, úgy gondoltuk megállunk reggelizni egy szimpatikus helyen. Hamar találtunk egy kis kávézót, ahol körülbelül 6 euróból reggeliztünk. Nagyon fura, hogy egyáltalán nem beszélnek angolul ezek az emberek. Ez nagyon sokszor okozott problémát. De elmutogattuk mit szeretnénk és végig nagyon kedvesek voltak velünk.
Mi közel fél órát ültünk ebben a kávézóban, miközben legalább 30 ember megfordult egy kávéra. Az asztalok végig üresek voltak. Öltönyös, szekszi pasik ugrottak be sorra egy- egy ristrettora. (nagy nyomáson rövidre főzött kávé, mennyiségben a presszó kávé fele)
Innen egyenesen a város egyik legfőbb látványossága felé vettük az írányt. A DÓM a város legnagyobb és leghíresebb egyházi építménye. Egy must visit építmény Milánóban.
S hogy mit csinálnak itt az emberek? Pezsgőznek. S ha azt hiszed, hogy ehhez nagyon sok pénz kell, tévedsz. Igaz, mi proseccot ittunk körülbelül 7 euróért. Majd kihoztak nekünk egy tál olivabogyót, nachost, kis falatkákat, és megréműlve, hogy ezt sosem fogjuk tudni kifizetni szoltunk a pincérnek, hogy no-no, mi ezt nem kértük. Visszafordult, ránkmosolygot és aztmondta: “Ladies, this is Italy”. Igen. A prosecco és pezsgő mellé teljesen ingyen kihoznak neked egy csomó finomságot. A látványról nem is beszélve.
És ha Olaszország akkor fagylalt…
… és tészták! Az italok mellett az ételek is nagy hangsúlyt kapnak az olasz gasztronómiában. Szerintem számomra a nap legszebb pontja volt, amikor egy környező kisutcában végre egy igazi olasz tésztát ehettem. (Azóta megpróbáltam elkészíteni a receptet itthon és nem szivesen mesélek a tapasztalataimról, pedig a fogások elkészítése nem kíván bonyolult konyhatechnikai ismereteket vagy speciális hozzávalókat.)
Ha nem tévedek az ebédünk 12 euró körül mozgott és ajándékba még péksüteményt is kaptunk.
A belvárost a divat, egy nagy részét Giorgio Armani uralja. Az ő divatháza a legnagyobb, amely a via Montenapoleonét a divat sétálóutcáját nyitja meg. Armani, Versace, Tiffany, Valentino, Cartier, Moschino, Bulgari. Óriási élmény volt végigsétálni az üzletek között. Luxus és csillogás.
Louis Vuitton táska, a Van Gogh kollekciójának egy darabja.
Késő estig elveszlődtünk a csillogásban, majd 12 óra körül kimentünk a reptérre. Túléléshez vettünk egy kis Nutellát és egy kis üveg bort, kerestünk egy kényelmes helyet, és egy egésznapos járkálás és álmodozás után belealudtunk a beszélgetésbe. Sajnos ezt nem örökítette meg senki sem. 😦
Azt gondoltuk kevés idő lesz az, amitt ott eltöltünk, aztán rájöttünk, hogy ennyi pompából és luxusból pont elég volt egy nap is.
Másnap reggel visszaértünk Budapestre és a szép emlékekkel próbáltuk túlélni a vizsgaidőszakot.
Facebook ajánló: Lost in Milano
Sámi Zsuzsanna