Kétféle ember létezik a világon: azok akik futnak, és a többiek.
A pillanat, amikor ráveszed magad, hogy felhúzd a futócipődet, és menj ki futni egyet. Ekkor kezdődik el az igazi játék. Vajon gyorsabb vagyok-e, mint az a taxi? Átérek az útkereszteződés másik oldalára, mielőtt elvágná az utam a közeledő autó? Meddig tudok ezen a vonalon maradni? Egy perc alatt hányszor éri a földet a lábam? Jöhet-e még 3 kilóméter?
A futás: idő gondolkodni, amikor ötletek születnek, amikor a jövőt látod és tervezed.
A szemből jövő 50-es férfi milyen jól bírja, mögötte az unokája próbálja tartani a tempót, majd én is ilyen leszek 30 év múlva.
Milyen csinos az előttem futó lány, megelőzőm, hátha felfigyel rám.
Ha reggel, ha este van, ha süt, ha esik, a kilóméterek csak gyarapszanak. Néha nehéz rávenni magad, de ha sikerül, azt soha nem bánod meg, a feltöltődés garantált.
Fogyni akarsz, egészséged javítanád, növelnéd az állóképességed, egy új függőséget keresel, boldog akarsz lenni? Fuss!
A futáshoz való akarat veleszületett. Valójában, az ember azért fejlődőtt ki úgy, ahogy, mert képes futni. A futás örömöt okoz, elég, ha megnézzük a gyerekeket, mikor boldogok. Össze-vissza futkorásznak, fel-le, körbe-körbe.
Ne azért fuss, mert kell, azért fuss, mert képes vagy rá.
Snelenperger Normen
NoKomment 